Az ókorban a méhcsaládok, a méz, a virágpor stb. az ókori ember vadász tárgyai voltak. Az ókori emberek többsége füstös tűz mellett vadászott méhekre. A vadászat során azokat a méheket, amelyek nem reagálnak a tűzijátékra, lassan halálra égetik. És azok a méhek, amelyek érzékenyek a tűzijátékra, különösen azok, amelyek elszaladnak, amikor tűzijátékkal találkoznak, megmaradtak. Idővel a méhekben stresszreakció alakul ki, amikor félnek a dohányzástól.
Tehát mi történik a méhekkel a füsttel? A mézelő méhek stresszreakciót fejtenek ki, ha füst zavarja őket. Ebben az időben minden tag mézet szív és felkészül a menekülésre. A túl sok füst megöli a méheket. Ezt a funkciót kihasználva a méhészek feltalálták a dohányzót. A méhfüstölő egy fúvóberendezésből és egy égetőkemencéből áll. Legtöbbjüket olyan helyzetekben használják, mint a vadméhek betakarítása, a munkásméhek királynőket bekerítve és a méhcsaládok harca. Használat közben gyújtsa meg a füstölgő tüzelőanyagot (vászon, fűrészpor stb.) az égőben, majd nyomja meg a füstpermethez.
